2017. április 19., szerda

Észak-koreai képregények: Propaganda vagy Propamanga?

Ha Észak-Koreára gondolunk, akkor nem az olyan szórakoztató műfajok jutnak eszünkbe, mint a képregények, de meglepő módon még ott is érdeklődnek irántuk. Sőt! A képregények olvasása a legnépszerűbb szabadidős elfoglaltság a Koreai-félsziget szigorúbbik felén. A dél-koreai manhwa (만화) elnevezéssel szemben az egyszerűség jegyében geurimchaek-nek (그림책) hivják, ami tükörfordításban képkönyvet jelent.

A könyvesboltokban kb. 100 won-ért árulják a köteteket, ez nagyjából 26 Ft-nak felel meg, de akinek nincs rá pénze, az is gyakran megáll, és átfutja a legújabb részt.

A leggyakoribb téma a képregényeknél a kém vagy katonai thriller, ami rejtetten vagy kevésbé rejtetten a japán és amerikai imperialista világ ellen tüntet, és ülteti el az elmékben a negatív érzelmeket irántuk. Emellett állítólag sok képregény azoknak a forradalmároknak a naplóbejegyzéseit dolgozza fel, akik Kim Ir Szen mellett harcoltak.

A másik kedvelt téma a koreai legendák átültetése képregényes formátumba. Ezen belül különösen népszerű karakter Tangun, az első koreai királyság alapítója és feltehetően első királya. A legenda szerint  szerint egy medve és egy tigris azért imádkoztak az égi lényhez, hogy emberré válhassanak. Hvanung (환웅), az égi király, Hvanin (한인) fia egy csokor ürmöt és húsz gerezd fokhagymát adott nekik és arra kérte őket, várjanak türelmesen 100 napig egy barlangban, és ne menjenek fényre. A tigris nem tudta betartani és állat maradt, a medve azonban három hét után sikeresen nővé változott. Magányos volt viszont, és egy szantálfa alatt imádkozott Hvanunghoz gyermekért. Hvanung feleségül vette a medve-nőt és hamarosan megszületett Tangun, akinek neve azt jelenti, „szantálfa-úr”.


Tangun legendáját minden koreai ember ismeri, akár az északi, akár a déli oldalán lakik a demilitarizált övezetnek, a legtöbben hiszik is, meg nem is. Észak-Koreai azonban szintet lépett azzal az állításával, hogy az észak-koreai főváros, Phenjan közelében megtalálták az alapító király földi maradványait.

Hogy igazad mondanak, vagy nem, mindenki döntse el saját belátása szerint! A képregény-kultusz mindenesetre nem ismer határokat és politikai nézeteket.


(Forrás:https://www.koreabang.com/2012/pictures/north-korean-comic-books-propaganda-or-propamanga.html)

2017. április 5., szerda

A tigris és a datolya (koreai népmese)

 
A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:
 - Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris.
 A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. "Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!" - gondolta magában a tigris.   
Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta:
- Nesze datolya, csak ne sírj már! - Erre a kicsi abbahagyta a sírást.
A tigris így gondolkozott: "Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat."
Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket.
Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is.
Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és a hátára pattant.
A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. "Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!" - gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson.
Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla.
A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt.