2017. április 5., szerda

A tigris és a datolya (koreai népmese)

 
A tigris egy éjszaka bemerészkedett a faluba. Arra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgyerek sír keservesen. Az anya pedig bosszankodva fenyegette kisfiát:
 - Azonnal hagyd abba a sírást, mert ha nem, elvisz a tigris.
 A gyerek csak tovább sírt, bömbölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. "Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bizonyára nagyon bátor!" - gondolta magában a tigris.   
Az anya látta, hogy így nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta:
- Nesze datolya, csak ne sírj már! - Erre a kicsi abbahagyta a sírást.
A tigris így gondolkozott: "Micsoda ijesztő, szörnyűséges teremtmény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat."
Inába szállt a bátorsága, félt a datolyától, s letett arról a szándékáról, hogy elrabolja a gyereket.
Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is.
Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötétben ökörnek vélte a tigrist, és a hátára pattant.
A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. "Bizonyára a szörnyűséges datolya támadt rám!" - gondolta. A tolvaj pedig tovább lovagolt a tigris hátán, ostorral biztatta gyorsabb vágtára, hogy elmenekülhessen, mielőtt kivilágosodnék, s rajtacsípnék az ökörrabláson.
Mikor megvirradt, a tolvaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla.
A tigris pedig félelmében továbbrohant, menekült a hegyek közé, s talán még most is fut, ha meg nem állt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése